Amikor tőzsdéken árupiaci termékekkel kereskedünk, akkor ezt a leggyakrabban határidős (futures) kontraktusok formájában tesszük. Vagyis olyan szerződést, ügyletet kötünk, mely nem az adot pillanatra, hanem egy jövőbeli dátumra vonatkozik. Pl. Ha veszünk egy kontraktus olajat a fronthónapra, akkor az azt jelenti, hogy a legközelebbi határidőre vonatkozó kontraktusból veszünk egyet. Ennek értelmében nem kapjuk meg azonnal az ezer hordó kőolajat, hanem csak a lejáratkor, amennyiben nem zárjuk le korábban a pozíciót. Mivel értelemszerűen eltér az időpont, amire a spot (pillanatnyi) és a futures (határidős) ügylet vonatkozik, ezért különbség mutatkozhat az árfolyamban is.
A spot ár és a határidős ár különbségét nevezzük bázisnak. Képletszerűen ez S-F=bázis.
Amikor egy adott termék határidős árfolyama magasabb a spot árfolyamnál, akkor contango-ról beszélünk (S<F). Fordított esetben, mikor a pillanatnyi ár magasabb, mint a határidős ár, akkor aztbackwardation-nek hívjuk (S>F). Más szavakkal, ha a bázis negatív, akkor contango, ha a bázis pozitív, akkor backwardation van az adott piacon.
Van-e a contango-nak elméleti felső határa, és ha igen az mennyi?
A válasz a fenti kérdésre igen, és a mennyire a következőt gondoljuk végig. Ha nem vesszük figyelembe a kockázatot és a tárolás költségeit, akkor a következő képlettel fogalmazhatjuk meg a contango felső limitjét.
határidős ár = spot ár * (1+r)(T-t)
ahol, r= a kockázatmentes hozam, t= a mai naptól számított idő a határidős kontraktus lejáratáig (T) évben kifejezve.
Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy egy termék spot árfolyama $100 és a befektetőnek van $100 dollárja egy kockázatmentes eszközben (pl. amerikai állampapír) lekötve, amely évi 5%-ot hoz. Ebben az esetben az elméleti egy éves határidős ár:
határidős ár = 100 * (1.05)(1.0) = 105
A legtöbb árupiaci termék esetében, amelyet azonnal meg lehet vásárolni és tárolni (pl. nemesfémek) ez jelenti a maximális határidős árat. Vagyis a contango ebben az esetben $5-ban van limitálva. Ha a határidős ár $105-nél magasabb lenne, abban az esetben meg lehetne tenni, hogy eladunk határidős kontraktust és megvesszük a spot piacon a terméket. Azokban a termékekben, ahol egyszerűen lehet shortolni is, ez jelenti egyben az elméleti minimum árat is. Ha ugyanis a határidős ár $105-nál alacsonyabb lenne, úgy megvehetnénk a határidős kontraktust és ezzel egy időben shortolhatnánk a spot piacon. De több termék esetében ez nem kivitelezhető, így mégsem tudunk pénzt keresni a fentebb leírt arbitrázs ügyletek közül a második esetben. Ebből kifolyólag előfordulhat, hogy bizonyos termékeknél a valós határidős árfolyam eltér az elméleti határidős árfolyamtól.
Régebben gyakoribb volt a piacokon a backwardation (S>F). Ennek magyarázata abban keresendő, hogy korábban a piacokon a termelők voltak többen, akik szerették volna lefedezni a pozíciójukat. Vagyis a megtermelt pl. kukoricát eladták határidőre és ezzel bebiztosították magukat egy esetleges árfolyamesés ellen. Ehhez az kellett, hogy eladjanak egy határidős kontraktus, amivel viszont lejjebb nyomták az árat. Amíg a termelők voltak túlsúlyban, addig a határidős piacokon nagyobb volt az eladói érdekeltség. Mára viszont megváltozott a helyzet. Több olyan piaci szereplő van jelen, aki se nem termelő, se nem felhasználó, hanem nevezzük így, spekuláns. Sajnos ezt a kifejezést szeretik negatív kicsengéssel használni és ha komolyabb esés következik be, akkor egyből őket szedik elő, anélkül, hogy tudnák mit is csinál egy spekuláns. Még szomorúbb, hogy a leggyakrabban a politikai szereplők dobálóznak ezzel a kifejezéssel és igyekeznek ezzel választói rokonszenvre lelni. Szóval a spekuláns célja, hogy határidős pozíciók felvételével árfolyamnyereséget érjen el. Ezért ők, főleg bikapiacban komoly tényezőt jelentenek a vételi oldalon, mely már több, mint egyensúlyozza a termelők fedezeti ügyleteit és igényeit. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy sok spekuláns jelent meg az árupiacokon és ezért magyarázható a fenti gondolatmenet alapján a backwardation visszaszorulása.
A teljesség igénye nélkül még egy fontos dologról érdemes szót ejteni a témához kapcsolódóan. Ez pedig a roll-yield. Roll-nak nevezzük azt, amikor van egy határidős pozíciónk, amely kifutna, de egyrészről szeretnénk megtartani a pozíciót, másrészről nem szeretnék fizikai leszállítás (ha olyan termékben kötöttünk, ahol nem pénzügyi elszámolás, hanem fizikai szállítás van). Ebben az esetben azt tudjuk csinálni, hogy lezárjuk a meglévő pozíciónkat és újat nyitunk a soron következő vagy egy távolabbi határidőre. Ekkor viszont nem valószínű, hogy az új pozíciót ugyanolyan árfolyamon tudjuk megkötni, mint ahol a másikat lezártuk. Ez alakulhat a számunkra jól is és rosszul is. Ha egy vételi pozíciónk van pl. ezüstben és szeretnénk görgetni (roll) azaz átkötni és a piacon contango van, akkor az új vételt magasabb áron tudjuk megkötni, mint ahol az eladással lezártuk a korábbit. Ebben az esetben negatív roll-yield (magyarul talán görgetési hozamnak fordítható) áll elő. Ha eladási pozíciónk van ugyanebben a helyzetben, úgy magasabb áron tudjuk eladni az új határidős kontraktust és így pozitív roll-yield-ről beszélhetünk. Ha hosszabb átvon kereskedünk és többször kell átkötnünk a határidős pozíciót, akkor figyelembe kell venni ezt a tényezőt is, amikor a kockázatokat és a hozamokat értékeljük.
